APERTÚRA

Megjelent az Apertúra őszi száma

Vivian Sobchack: „Belevágni”: techné, phüszisz, poiészisz és a lassítás attrakciói A lassítás technikai eszköze a filmek és az életünk egyre felgyorsultabbnak érzékelt ritmusában Sobchack szerint képes rákérdezni a mozgás mozgására, vagyis a mozgás lényegére, valamint a világ és az észlelésünk közt tátongó szakadékra, melyet a technika tesz érzékelhetővé és ugyanakkor be is tölt.

Benczik Vera: Átjárások: önreflexivitás és a megtört test ikonográfiája a Skyfallban A Skyfall az 50 éves Bond-filmtörténet jubileumi darabjaként nem csak önreflexív utalások garmadát tartalmazza a Bond-kánon filmjeire, hanem támadást intéz a séma ellen, dekonstruálja és fragmentálja James Bond alakját.

Bencsik Orsolya: A metalepszis a horror és a fantasy műfaji logikájának tükrében A különböző világok közötti átjárás tematikája és a fantasztikum dimenziója új színben tünteti fel a narratív szintek transzgresszióját, a metalepszist. A műfaji filmeken belül a fantasztikus filmek csoportjához tartozó zsánerekben a metalepszis metamorfózissal, csodás helyváltoztatással és a transzcendens világgal való találkozással válik egyenértékűvé.

Gáncsos Kármen: A nemlétezés téveszméje, avagy a posztmodern valóság, amely csak a hiányában van jelen A posztmodern teoretikusok szerint a művésznek nem feladata többé a valóság tükrözése, mert maga a valóság sem létezik már. A posztmodern valóságfogalom dekonstruálódott, nélkülözi a mércét és a racionalitást, határai átjárhatóak.

Erdei Lilla: Posztmodern Antikrisztus? Lars von Trier ideológiakritikája mint metaideológia Lars von Trier újabb, szerzői műfajfilmnek is tekinthető alkotásai közül az Antikrisztus a legtisztább példája annak, hogyan vonja maga után egy kodifikált műfaj elemeinek felhasználása és rekombinálása a kultúra ideologikus szempontú vizsgálatát is.

Zemankó Anikó: Narratív formajátékok Dolgozatomban olyan cselekményszerkesztési módszereket vizsgáltam, melyek eltérnek a hagyományos narratív építkezéstől. A vizsgálatukhoz interdiszciplináris fogalmi meghatározásokat vettem alapul az alaklélektan, a kognitív pszichológia és a filmelmélet területéről.

Bényei Tamás: Metamorfózis és önreflexió A két elemzett festmény – Gustave Moreau:A Pierisek (1886–89), Salvador Dalí:Narcissus metamorfózisa (1937) – úgy tesz kísérletet a metamorfózis „ábrázolására”, hogy a metamorfózist eleve az ábrázolás – s ekként önmaga – önreflexív allegóriájának tekinti.

Hlavacska András: Kísértethistóriák – A romantikus fantasztikum filmes továbbélése A 1920-as évek néma horrorfilmjei gyakran merítettek ihletet 19. századi irodalmi alkotásokból. Ezeknek a rémtörténeteknek nem csak a témáit, hanem olyan narratív eljárásait is felhasználták, amelyeket a kortárs kísértetfilmek napjainkban is alkalmaznak.

Márkus Veronika: A Hollywoodi Reneszánsz és Amerika háborúi. A klasszikus narratíva és az ideológia lebontása Filmtörténetileg a Hollywoodi Reneszánsz az az időszak, melyben a formanyelvi kísérletezés megengedettnek számított a stúdiórendszeren belül, és új műfaji megközelítések jelenhettek meg az intézményileg is megváltozó hollywoodi filmiparban.

Balassa Zsófia: Emlékezés és elbeszélő(je). A narrátor funkciója Tennessee WilliamsÜvegfigurák című drámájában Dolgozatomban Tennessee Williams Üvegfigurák című drámáját elemzem a 21. század első évtizedében kialakulóban lévő drámanarratológia fogalmaival és elemzési módszerével.