(E J-yong: Egy gyilkos asszony)
Gondoltál már arra, hogy milyen lesz megöregedni? Arra, hogy milyen lesz majd az életed? Ki gondoskodik rólad? A családod ott lesz veled és mindenben támogatnak?
Minden ország és kultúra hozzáállása más és más az öregedéshez és az elmúláshoz. A koreaiak idősek iránti megbecsülése és tisztelete abban a konfuciánus elvben gyökerezik, amely alapvető értéknek tartja a gyermeki elköteleződést és hűségét a szülők iránt. A fiatalabb családtagok kötelessége gondoskodni az öregedő családtagokról. Ez a meggyőződés nem csak egy-két család életét határozza meg. Az évszázadok során a koreai társadalom egésze így szocializálódott. Koreában például a hatvanadik születésnapot szokás az úgynevezett hwangap (환갑) ceremóniával megünnepelni. Ekkor a fiatalabb generációk, a gyerekek méltatják a szülőket, amiért azoknak sikerült elérni ezt a jeles kort.
Az Egy gyilkos asszony (The Bacchus Lady) című film nem az öregkori boldogság vagy az aggkori szép élet története, mert az sajnos nem mindenkinek adatik meg. So-Young (Youn Yuh-Jung) egy egyedül élő, nyugdíjas korban lévő hölgy, aki kénytelen prostitúcióval megkeresni a napi betevőt. Minden nap egy parkban ajánlja fel testét a vele egyidős férfiaknak. Kiszemeltjeit egy Bacchus márkanevű energiaitallal kínálja. Egy nap a sors So-Youngot összesodorja egy filippínó-koreai kisfiúval, Min-Hoval (Choi Hyun-Jun). Tanúja annak, ahogy Min-Ho anyja leszúrja a gyermek apját. Ezek után úgy dönt, befogadja a fiút és sajátjaként próbál gondoskodni róla.
A film rávilágít a mai Dél-Korea rengeteg, súlyos társadalmi és kulturális problémájára. Többek között napjainkban a Koreában élő idős emberek elkeserítő és kilátástalan helyzetére, az öregek elszegényedésére, az időskori depresszióra és öngyilkosságra, az ősöket, szülőket nem tisztelő, elhidegült családok problémájára, illetve a szegényebb országokból érkező bevándorlók hátrányos helyzetére.
Korea lakosságának több mint 12%-a 65 év feletti, az ország azonban GDP-jének mindössze 1.7%- át fordítja nyugdíjra. (Ma Magyarországon ez az arány 11%.) Ezen korosztály majdnem fele a szegénységi küszöb alatt tengődik. Ebből kifolyólag, az öngyilkosok több mint negyedét 65 év felettiek teszik ki. Az öngyilkosságba menekülők persze nemcsak az anyagi nehézségeik miatt döntenek életük eldobása mellett, hanem közrejátszik ebben a magány, a tehetetlenség és haszontalanság érzése is.
So-Young története gyrészt rávilágít arra, hogy az emberek Koreában miért tekintik mára negatív folyamatnak az öregedést. Ugyanakkor a Bacchus Ladymás társadalmi problémákat is érint, bár azokat mélyebben nem taglalja. Például Min-Ho karakterének megjelenése azt mutatja, hogy Dél-Korea egyre több, a jobb élet reményében felkerekedő, a fejlődő országokból származó bevándorlót lát el. Bár So-Young egyszerűen figyelmen kívül hagyhatná Min-Hot, ő mégis azt választja, hogy gondoskodik róla és vissza próbálja juttatni őt az anyjához.
Düh, félelem, fájdalom és szomorúság érzései kavarogtak bennem, miközben néztem So-Young hányattatott sorsát. Amikor megöregszem, engem is így kitaszít majd a társadalom? Én is ilyen egyedül érzem majd magam? Ilyen és ehhez hasonló kérdések sokasága kavarog bennem napok óta. A film után arra is gondolok, hogy amíg még lehetőségem van rá, nagyszüleimet még jobban megbecsülnöm, hiszen nem lesznek mindig itt velem…
Lee Je-Yong filmjét ajánlom mindazoknak, akik el szeretnének kicsit jobban mélyedni a koreai társadalmat érintő problémákban, illetve azoknak, akik egy elgondolkodtató, komoly üzenetet hordozó filmmel szeretnék eltölteni a következő szabad estéjüket.