„I think that it is advisable to respect the limits of precision available in a given domain of inquiry.” (Noël Carroll)
[A szöveg eredeti megjelenésének helye: DUNÁNÁL (2002) no. 10. pp. 113–115.]
Száz-egynéhány évvel ezelőtt, a film születésekor a nézők azért mentek moziba, hogy csodálkozzanak, valami olyat akartak látni, amit addig még soha. Új és ámulatra méltó volt maga a technika, a sosem látott masina, és újdonság volt a mozgóképek keltette látvány és benyomás is. “Gondolkodó képek – Pálfi György Hukkle című filmjéről” bővebben
[Az írás eredeti megjelenésének helye: Metropolis 1997/nyár. pp. 106–113.]
A Sátántangó film. A szó legigazabb értelmében. Az időben elmozduló kép megmutatásával tárja fel önnön értelmét.
A Sátántangó műalkotás. A szó legigazabb értelmében. Műfaja, a film adta lehetőségek és eszközök alkalmazásának módjával e műfaj és ezen eszközök újragondolására hív fel, saját belső struktúrájával átdimenzionálja azokat. ““Csak nézni, hogy telik a kurva élet” avagy profán mitológia – Tarr Béla Sátántangó című filmjéről*” bővebben
Szász János új filmje irodalmi adaptáció, a magyar származású Ágota Kristóf eredetileg francia nyelven 1986-ban megjelent A nagy füzet (Le grand Cahier) című kisregényének megfilmesítése. Szász előszeretettel készít filmet irodalmi alapanyag nyomán, véleményem szerint hol több (Ópium – Egy elmebeteg nő naplója), hol kevesebb sikerrel (Woyzeck, Witman fiúk). Az eddigi Szász-életmű adaptáció szempontú elemzésébe azonban itt most nem mélyednék bele, ezt részben máshol már megtettem (1), illetve ezúttal kifejezetten az új filmre fogok koncentrálni. “Mi van a füzetben? (Szász János: A nagy füzet)” bővebben