Info

AVANTGÁRD SAJTÓ

11040848_960988260579912_9156464296914166735_n
Írta: film

Az avantgárd és folyóiratai: kontextusok, kapcsolatok, megközelítések előadás-sorozat
2015. március 19. – 2015. május 28.

A Kassák Múzeum a magyar történeti avantgárd folyóiratait vizsgáló előadás-sorozatot szervez Az avantgárd és folyóiratai: kontextusok, kapcsolatok, megközelítésekcímmel. A különböző kutatási területekről érkező előadók részvétele lehetővé teszi, hogy az avantgárd folyóiratokról a maguk összetettségében beszélhessünk. Számos érv szól ugyanis amellett, hogy a folyóiratokat ne csupán az alkotók tevékenységének egyik történeti forrásaként kezeljük, hanem mint az avantgárd leghatékonyabb eszközét egy újfajta művészi kommunikáció megvalósítására. A nagyrészt folyóiratokban létrejövő „avantgárd kommunikáció” kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerben zajlott, ugyanakkor a lapok lokális kérdésekhez is hozzászóltak. Az avantgárd kiadványok mindig érzékenyen reagáltak aktuális társadalmi kérdésekre, ugyanakkor művészeti és művészetelméleti problémákat is tárgyaltak. Az avantgárd periodikák a hivatalos, állami és piaci környezeten kívül működő intézményekként kívántak megjelenni, ugyanakkor tevékenységüket mégis befolyásolták az említett közegek szabályai. Olyan kérdéskörről van tehát szó, amely egyaránt igényli sajtótörténeti, intézménytörténeti, értelmiségtörténeti, irodalomtörténeti vagy művészettörténeti szempontok bevonását.

Program

Az előadások 18 órakor kezdődnek.
Helyszín: Kassák Múzeum
Belépődíj: 600 Ft / Bérlet az összes alkalomra: 3000 Ft

2015. március 19. 18.00
Dobó Gábor: Folyóirat-kutatás és avantgárd: megírható-e a múltellenes lapok története?

Az utóbbi években az angolszász, francia és olasz modernizmuskutatás nagy hangsúlyt fektet a korszakban megjelenő újságok vizsgálatára. Az előadás a folyóirat-kutatás (periodical studies) által felvetett legfontosabb problémákkal foglalkozik, méghozzá az avantgárd kiadványok, azon belül is a magyar avantgárd lapok szempontjából. A folyóirat-kutatók által javasolt összetett szempontrendszer különösen indokolt az avantgárd periodikák vizsgálata esetén, hiszen ezek egyszerre működtek kommunikációs csatornaként, intézményként, és a legkülönbözőbb ideológiák és művészi kifejezésmódok hordozójaként.

2015. március 26. 18.00
Balázs Eszter: Avantgárd és antimilitarizmus: a Kassák-lapok 1915 és 1918 között

Közismert, hogy a hazai avantgárd születése az első világháború második évére, 1915-re esik: véletlennek tekinthetjük-e, vagy – éppen ellenkezőleg – nagyon is megmagyarázható eseménynek? Hogyan függ ez össze a közéleti kérdésekben is véleményt formáló értelmiségen belüli polarizációval? Milyen a magyar értelmiség háborúhoz való viszonya, és ezen belül milyen az avantgárd értelmiségé? Hogyan gondolkodott ez utóbbi a háború mellett az irodalom és a művészet társadalmi szerepéről, illetve milyen volt a kapcsolatuk a többi irodalmi-művészeti csoportosulással? Az előadás az avantgárd lapok 1918 végéig tartó működését vizsgálva nemcsak a háborús mobilizáció elutasítása és a tartalom közötti összefüggésekre mutat rá, hanem arra is választ keres, milyen helyekhez kötődtek, és milyen hálózatokhoz kapcsolódtak ezek a lapok.

2015. április 16. 18.00

Palkó Gábor: A digitális filológia médiaelméleti és gyakorlati megközelítésben

Niklas Luhmann rövid médiaarcheológiai eszmefuttatásában a kommunikáció evolúcióját a szóbeliségtől a számítógépig a feladó és a címzett közötti viszony szétcsatolódásaként, lineáris távolodásként írja le. Ebben a folyamatban – Luhmann számára még értelemszerűen beláthatatlan – döntő lépésként fogható fel a „linked data” jelensége és terjedő gyakorlata. Amennyiben ugyanis az „adatokat” szándékoltan olyan módon publikálják a hálózatok médiumában, hogy azok az előállítók számára beláthatatlan kérdésekre szolgáljanak válaszként, akkor a kommunikáció mint átvitel sikerét korábban garantáló intézmények és praxisok értelmüket vesztik. Milyen szerepe és mozgástere lehet a stabil szövegtestek létrehozásában érdekelt filológiának ebben az új mediális szituációban? Milyen új médiatechnikák keretezik/viszik színre ezt az új szituációt? Az előadás ezekre a kérdésekre keresi a választ.

2015. április 23. 18.00
Tverdota György: Németh Andor permanens modernsége: a MA, a 2×2 és a Dokumentum című lapok szerkesztéstörténete

Az 1919-ben hazatérő, de Bécsben rekedt Németh Andor első dolga az volt, hogy fölvegye a kapcsolatot a magyarországi izmusok Tanácsköztársaság bukása után az osztrák fővárosba emigrált vezérkarával, a MA körével. Mindvégig aktívan közreműködött a bécsi MA programjaiban, de nem rejtette véka alá, hogy az orgánumot kicsit steril kísérletező szekta publikációs helyének tekinti. Népszerűbb, a közönséghez közelebb álló folyóiratot képzelt el, és 1922-ben megnyerte Kassák Lajost, hogy kísérletet tegyenek egy ilyen lap indítására. Ez volt a sajnálatosan rövid életű 2×2, amelyben Kassáknak talán legsikeresebb avantgárd műve, A ló meghal… napvilágot látott. Az emigrációból hazajövet Németh Andor magától értetődő természetességgel csatlakozott a Dokumentum alapításához, s itt avantgárd alkotói periódusának legjelentősebb darabjait jelentette meg. A lap, Németh legnagyobb sajnálatára hamar beszüntette működését. Ha volt híve az izmusoknak, aki még a folyóirat megszűnése után is hű maradt a lap szelleméhez, Németh Andor volt az. Az izmusok iránti hűséget paradox módon megkönnyítette, hogy Németh soha nem rendelte alá magát semmilyen avantgárd dogmának, felfogását leginkább permanens modernségnek nevezhetjük, amely tudatosan egyeztetni tudta az esztétizáló modernség iránt benne mindvégig megmaradó nyitottságot a legradikálisabb avantgárd kísérletek pártfogolásával.

2015. április 30. 18.00
Földes Györgyi: „A pódium akrobatája”: Simon Jolán előadó-művészete

Ha valahol, Magyarországon aztán végképp úgy tűnik, igaz Susan Rubin Suleiman állítása az avantgárd és a női pozíció rokonságának tekintetében, miszerint ezek közös lényegi vonása, hogy a kultúra margóján helyezkednek el, s ami az avantgárd mozgalomban résztvevő nők helyzetét illeti, az már a kettős marginalitás esete. A magyar avantgárd egyik fontos szereplője Simon Jolán szavalóművész, aki előbb a Belvárosi Színházban játszott fontos szerepeket Maeterlinck-, Strindberg és Hauptmann-darabokban, majd egyfajta sajátos expresszionista-futurista-dadaista jegyeket hordozó előadásmódot alakított ki a MÁban megjelenő magyar és külföldi avantgárd irodalom népszerűsítésére, még később szavalókórusokat alakított – egyik legfőbb eredménye a Munka szavalókórusának vezetése. Az előadás célja az eddig legfőképp Kassák Lajos feleségeként ismert, voltaképpen iskolateremtő előadóművész sajátos, eddig nem igazán feldolgozott művészi életpályájának a rekonstruálása, továbbá annak bemutatása, hogy mit köszönhet mindennapi áldozatos irodalomszervezői munkájának a magyar avantgárd kultúra, s egyáltalán, az avantgárd folyóiratok, amelyek voltaképpen mindennek legfontosabb „hordozófelületét” képezték.

2015. május 7. 18.00
Zwickl András: Kassák és az 1910-es évek művészete

Kassák figyelme párizsi tartózkodása alatt fordult a képzőművészet felé, majd hazatérése után budapesti kiállításokon kísérte figyelemmel a művészet legfrissebb fejleményeit. Az 1913-as év két nagyszabású kiállítása, a Nemzeti Szalonban megrendezett „Futuristák és expressionisták kiállítása” és a Művészház-beli „Nemzetközi postimpresszionista kiállítás” Herwarth Waldennek, a berlini Der Sturm szerkesztőjének köszönhetően érkezett Budapestre. Kassákra nagy hatással volt Walden személye és működése, pár évvel később közvetlenül is kapcsolatba került vele. Az előadás egyfelől a két kiállítás anyagának rekonstruálásával azt mutatja be, hogy Kassák milyen művészekkel, művekkel ismerkedhetett meg, másfelől azt vizsgálja, hogy mennyiben szolgált Kassák számára követendő például Walden, aki az átalakulóban lévő művészeti szcéna új típusú szereplőjeként vállalkozott a kortárs törekvések propagálására.

2015. május 14. 18.00
Kappanyos András: A MA korszakai

Bár Kassák egész pályája során igyekezett elkerülni, hogy munkásságát és mozgalmát a nemzetközi hatású izmusok valamelyikének közvetlen hatása alá sorolják (a magyar aktivizmust mindvégig az irányzatokon felülemelkedő, lényegében morálisan meghatározott művészi magatartásformaként láttatta),  valójában nagyon is izgatta az izmus-taxonómia kérdése. Az előadás azt vizsgálja, hogy a külső impulzusok és a változó önmeghatározások erőterében hogyan módosult a folyóirat arculata – beleértve ebbe a közölt szerzők és művek kiválasztását, a preferált műfajok változó arányát, s különösképpen a tipográfia, a vizuális formátum, a nyomdatechnika látványos változásait.

2015. május 21. 18.00

Szeredi Merse Pál: A bécsi MA nemzetközi horizontja (1920-1925)

Az előadás a Tanácsköztársaság bukását követően öt éven át kényszerű bécsi emigrációban megjelenő MA folyóirat, valamint az aktivista művészcsoport történetével kapcsolatos újabb kutatások eredményeit mutatja be. A prezentáció célja, hogy feltárja a magyar emigránsok, valamint az osztrák kulturális közeg interakcióját, illetve hogy részletes esettanulmányokon keresztül végigkísérje Kassák Lajos nemzetközi kapcsolatrendszerének változásait az 1920 és 1925 közötti időszakban. A fenti kérdések tanulmányozása, valamint a rendelkezésre álló források számbavétele nagyban hozzájárul, hogy Kassák Lajos szerkesztői gyakorlatát minden korábbinál részletesebben, mélyebben megismerhessük.

2015. máj. 28. 18.00
Sasvári Edit: Az archívum mint kiállítási forma: az avantgárd dokumentumok múzeumi bemutatásának kérdései

Kassákot általában mint absztrakt festőművészt szokás bemutatni. De biztosak vagyunk-e abban, hogy Kassák festői munkássága a legérdekesebb része életművének? Kassák életútjának van egy másik része is: a szerkesztői tevékenysége, társadalmi aktivitása, nemzetközi kapcsolatrendszere, a magatartása, a folyamatokat generáló képessége, harcos attitűdje az új eszmékért. Egy biztos, ezek a szempontok absztrakt festményein keresztül nehezen lennének bemutathatók. Dokumentumok segítségével viszont igen, ideális esetben archívum formájában. A múzeumok az avantgárd mozgalom dokumentumait többnyire háttéranyagként kezelik, ritkán kerülnek múzeumi térbe, vagy ha igen, bemutatásuk módja más muzeológiai munkát igényel, és más nézői attitűdöt mozgat meg, mint amikor a kurátor műtárgyakkal dolgozik. Ezt a problematikát járja körül az előadás.

2015. szeptember

Botár Olivér: A műtárgy mint információ / az információ mint műtárgy

Moholy-Nagy László egyik legprovokatívabb kijelentése szerint a művészet valójában az információ közlésének egyik formája. Ez az elképzelés Moholy-Nagy azon meggyőződésében gyökerezik, amely szerint a műalkotásokkal kapcsolatban a gondolat az elsődleges, míg a műtárgy kivitelezése csak másodlagos. Mindebből az is következik, hogy a műalkotás tényleges létrehozása esetenként alárendelt szerepbe kerül. Ha kiindulási pontként elfogadjuk azt a vélekedést, hogy a koncepció jelenti a műalkotás lényegét (és nem a megalkotás), akkor csak egy lépés eljutnunk ahhoz a belátáshoz, hogy a művészet felfogható a tudás egy formájaként. Így, bármiféle tudáshoz hasonlóan, a művészet is átalakítható információvá, ami egyezményes kód alapján bárki számára továbbítható, és bárki által megfejthető. Ha pedig a művészet a tudás egyik formája, akkor az információ is megjelenhet művészetként. Maga Moholy-Nagy komoly erőfeszítést tett annak érdekében, hogy kiadványait a lehető legtökéletesebben tervezze meg és nyomtassa ki. Ezen a téren Moholy-Nagy sokat köszönhetett Kassák Lajosnak, az új tipográfia és könyvtervezés úttörőjének, aki a Moholy-Nagy által is követett magas színvonalon dolgozott. Moholy-Nagy rendkívül átfogó módon kívánta érvényesíteni a művészet életbe történő integrálásának elgondolását, amit Walter Gropius nyomán „Gesamtwerknek” nevezett.  Erősen esztétizált és gondosan tervezett kiadványaival és könyvsorozataival egyfajta Gesamtkunstwerket kívánt megvalósítani. Míg az 1923-as „Emaille” (telefon)képek a „művészet mint információ” elgondolását hangsúlyozták, addig 1920-as projektjei az „információ mint művészet” koncepciójának feleltek meg.