Megjelent a Metropolis filmelméleti és filmtörténeti folyóirat 2011/3. száma Kortárs magyar film – kulturális értelmezések címmel.
A Kortárs magyar film – Kulturális értelmezések című összeállítás a 2000-es évek magyar filmjeit vizsgálja. A középpontban azonban nem az esztétikai elemzés (tehát nem egy korstílusok és irányzatok értelmében vett filmtörténeti periódus) áll, hanem a kulturális és társadalmi összefüggések vizsgálata. A kortárs magyar film kulturális megközelítései annak ellenére sem jellemzőek a hazai szakirodalomban, hogy a vonatkozó irányzatok (a feminizmustól a társadalmi nemek kérdéséig, a kritikai kultúrakutatástól a kulturális emlékezet problémájáig, vagy épp a posztkoloniális kritika) már aránylag ismertnek mondhatók itthon is. Az összeállítás azt célozza, hogy ezen elemzői gyakorlatok segítségével értsük újra a kortárs magyar film kérdéseit, kulturális és társadalmi funkcióját.
A lapszámban szereplő szövegek közül a legelső, Varga Balázs tanulmánya a kortárs magyar film legfontosabb kutatási problémáit tekinti át az eddigi szakirodalmi feldolgozásoktól a 2000-es évek magyar filmes trendjein keresztül a nemzeti filmkultúra kereteinek újrafogalmazásáig, illetve a kulturális megközelítések hazai alkalmazásának kérdéséig. Strausz László írása az emlékezés témáját vizsgálja fiatal magyar rendezők műveiben a generációk viszonya, a migráció és a testiség szempontjai mentén. Havas Júlia Éva kortárs magyar szerzői filmek nőképét és gender-pozícióit elemzi, Kis Katalin pedig a homoszexualitás megjelenítését vizsgálja kortárs magyar filmekben queer feminista szempontból. Végül Dánél Mónika Erdélyben, illetve Romániában játszódó magyar filmek (kisebbségi és többségi koprodukciók) posztkoloniális olvasatait nyújtja. A lapszám szándéka szerint igen fontos, és korábban a magyar szakirodalomban nem vagy csak elvétve tárgyalt szempontok bemutatásával próbál hozzájárulni a kortárs magyar filmről szóló diskurzushoz.
„A kortárs magyar film kulturális értelmezései egyfelől az egyéni és közösségi önmegértés finom eszközei lehetnének. Másrészt akkor, amikor a kultúra és a filmkultúra helyéről, finanszírozásáról, értékeléséről ádáz viták zajlanak, a kulturális és társadalmi kontextusokat feltáró elemzések komoly segítséget jelenthetnének az érvek tisztázásában, a kortárs magyar film vagy épp a nemzeti filmkultúra fogalmának újragondolásában. Arról nem is szólva, hogy a mostani helyzetben nem pusztán a magyar film szorul újbóli legitimálásra, hanem a hazai filmtudomány is. A társadalmi–kulturális relevancia kérdéseinek felvetése ebben az esetben a párbeszédképesség vagy dialógusnyitás ígéretével is bírhatna.” (Varga Balázs a kortárs magyar film kutatásának problémáiról)
„A fiatal magyar szerzői filmesek múlthoz való viszonyulása korántsem mutat egységes formákat. Ugyanakkor eznem azt jelenti azt, hogy a 2000-es években megjelenő fiatal rendezői generáció ne foglalkozna a múlttal. A kádári éveket, az államszocialista rezsim bukását, de legfőképp ennek a kortárs magyar identitásra gyakorolt hatását vizsgáló munkák saját útjukat járják, eltérő módokon keresnek fogást a témájukon, nem alkotnak markáns irányzatot, de a mozgóképes emlékezet-téma mégis jelen van a fiatal rendezők munkáiban is.” (Strausz László az emlékezés témájáról a 2000-es évek fiatal rendezőinek filmjeiben)
„A kortárs magyar szerzői film néhány darabjából szemezgetve az tűnik fel, hogy a nőképüket illetően ezek a filmek – Kocsis Ágnes munkáit leszámítva – körülbelül ott járnak, ahol a nemzetközi populáris film az 1960-as években, a nőjogi mozgalmak és feminista elméletek megjelenése előtt. Míg a mai külföldi filmen (és még feltűnőbben a televízióban) már látszik némi változás a harmadik hullámos feminizmus eredményeképpen, és a műfaji film is reagált erre újabb nőarchetípusok megjelenítésével vagy a régiek módosításával, a magyar filmben tartja magát az az ábrázolásmód, mely szerint a nő elsősorban mint testfelület látszik, mert rendezőink és általában hazánk lakossága nincs kitéve másfajta nézőpontnak. A férfisegg és a női segg Magyarországon valóban nagyon különbözik egymástól.” (Havas Júlia kortárs magyar szerzői filmek nőképéről)
„A magyar film az elmúlt évtizedben az eddigieknél több homoszexualitással, homoerotikával kapcsolatos reprezentációt vonultatott fel, a releváns reprezentációk azonban továbbra is szisztematikusan korlátozottak. Azon csekély számú film közül, melyben a (férfi) homoszexualitás dramaturgiailag központi szerepet tölt be, kettőben prostituált a főszereplő.” (Kis Kata a homoszexualitás kortárs magyar filmes megjelenítéséről)
„Azt vizsgálom tehát, hogy filmek mindinkább bővülő csoportja miként látható megbélyegzőnek egy adott kultúra nézőpontjából. Számolva azzal, hogy „más-más közönség másképp értelmezheti az adott filmet,” nem általánosítok, arról fogok írni, hogy romániai, erdélyi női nézőként, hogyan nem tudom kultúrától, földrajztól elvonatkoztatott esztétikai alkotásokként szemlélni ezen filmeket, e nézetből megalkotottságuk hogyan nem választható el attól az – első látásra a műalkotás inherens módjától idegen – ideológiai elvárástól, hogy milyen képet tesznek hordozhatóvá egy adott kultúráról.” (Dánél Mónika kortárs magyar filmek posztkoloniális olvasatairól)
Metropolis
filmelméleti és filmtörténeti folyóirat
www.metropolis.org.hu
metropolis@c3.hu
http://www.facebook.com/pages/Metropolis/99554613940
