Megjelent az Apertúra tavaszi száma.
Tavaszi számunkban két témakörből válogattunk írásokat. A média/medialitás blokk a manapság a humántudományok homlokterébe került médium fogalmát járja körül. Míg John Guillory nyelvelméleti és filozófiatörténeti szempontból vizsgálja a médiumfogalom megjelenéséhez szükséges előfeltevések kontextusait, Joachim Paech azon váltásokra koncentrál, melyek abból következnek, hogy a filmet rendre művészetnek, szövegnek vagy éppen médiumnak tekintik. A fotografikus kép indexikus jellege a közös témája Mary Ann Doane és Jens Schröter tanulmányainak, de az analóg/digitális váltást különbözőképpen pozicionálják: Doane fordulópontnak tekinti a médiumfogalmat illetően (a digitális az anyagtalanság vágyából táplálkozva a hagyományos médiumfogalom felszámolásán dolgozik), Schröter arra helyezi a hangsúlyt, hogy mind az analóg, mind a digitális kép referencialitása a magyarázat, a kontextualizálás és az intermediális eljárások hasonló műveletein alapszik. Seress Ákos a film és a színház mediális versengését, a nézői pozíció változását mutatja be a Miller-dráma elemzésén keresztül.
A hangrögzítés „dokumentumai” című összeállításunkban a hang technikai rögzítésének korabeli kontextusából szemezgetünk. (Az Apertúra 2011-es őszi számát a hang filmes használatainak szenteltük.) Az újság- és magazincikkek, sci-fi történetek, elbeszélések, műszaki leírások felidézik azokat a félelmeket, szorongásokat és reményeket, melyek ezen technikai vívmányhoz kapcsolódtak: a veszélybe sodró, testetlen vagy halált hozó hang, a halottak hangjának rögzítése, a hang mint a személyiség lenyomata, a hang és a látvány összeilleszthetősége.
További információk az új lapszámról az Apertúra honlapján elérhetőek.
