Vitézy László: Vörös föld (1982) című filmjének DVD-bemutatója
A digitális felújítást követően már kapható a boltokban a MaNDA 68. DVD lemeze, Vitézy László
korszakos dokumentum-játékfilmje.
A rendező Vitézy László, a forgatókönyvíró Dárday István és az operatőr Pap Ferenc már a hetvenes
évek elején ott voltak annak a világviszonylatban is egyedülálló markáns dokumentarizmusnak a
kialakulásánál, amely a Balázs Béla Stúdió sajátos kamerával írt szociológiai módszerét jelentette és
„Budapesti Iskola” néven vált ismertté a világban.
A sokszor közösen készített filmek, a Kongresszusi levelek, Tagfelvétel, a Fogadalomtétel, a
Küldöttválasztás, a Rongyos hercegnő, a Leleplezés vagy az egyedülálló Nevelésügyi sorozat a
szociológusoknál erőteljesebb mélyfúrásokat végzett a kézivezérléses, 1968 utáni, visszarendeződő
magyar szocializmus feltérképezésében. A BBS tagjai nem csak létrehozták ezeket a hivatalos
szférában csak megtűrt, „bemutatási kötelezettség nélküli” filmeket, (amely gyakorlatilag a betiltást
jelentette), hanem úgynevezett „társadalmi forgalmazásban”, filmklubokban, művelődési házakban
vetítették, s vitatták őket, ezáltal sajátos ellenzéki nyilvánosságot teremtettek. Ezek a filmek az arcok,
a gesztusok önkéntelen, természetes szintjén, előzetes prekoncepció nélkül „fordították le” az
emberek számára az iskolarendszer, a KISZ, a párt, a téeszvilág visszásságait, romboló hazugságait,
áldemokráciáját. A hetvenes évek közepétől ugyanez a gárda a professzionális filmgyártásban, fikciós
keretek között, dokumentarista játékfilmekben próbálta ki magát. A Jutalomutazás, a Harcmodor
vagy a Békeidő olyan, többnyire újsághírből kiinduló játékfilmes forgatókönyvön alapult, amely
modellértékű, drámai szituációkat ábrázolt. A professzionális forgatás módszerében túllépett a
tényfeltáró dokumentarizmus esetlegességein, de a történetnek speciális feszültséget adott, hogy a
hőseivel azonos élethelyzetben élő amatőr-szereplőkkel dolgoztak.
Vitézy László a mannheimi nagydíjas Békeidő (1979) című filmjét követően forgatta a Vörös földet a
Társulás Stúdióban, 1982-ben. Ez volt a Társulás első bizonyítási lehetősége. A Társulás a Budapesti
Iskola alkotóit tömörítő kezdeményezésre, Pozsgay Imre, akkori kultuszminiszter Aczél Györggyel
szembeni reformista törekvéseinek eredményeként jött létre 1980-ban. Ez az alternatív stúdió a
másik négy hivatalos műhellyel szemben önkormányzati alapokon működött, szociológusok,
történészek, közgazdászok döntöttek a forgatókönyvekről. Öt éves fennállása alatt itt készültek a
magyar filmművészet megújításának olyan radikális kísérletei, amelyek dokumentum és expresszív
stilizáció egyedi ötvözeteiként egyre nyíltabban készítették elő a rendszerváltást. (Csak néhány példa:
Tarr Béla: Őszi almanach, Jeles András Álombrigád, Gulyás Gyula: Ne sápadj, Dárday István-Szalay
Györgyi: Átváltozás, Vitézy László: Reformgondolatok vagy Bódy Gábor Kutya éji dala).
A Vörös föld alapja is konkrétum volt. (A Hévízhez közeli bauxitbánya egyre növekvő, s a
Szovjetúnióba szállított termelése már a tó és a környék ökológiáját veszélyeztette). A
forgatókönyvíró Dárday István és Vitézy viszont nem csak a címmel növesztette szimbolikussá, az
egyre abszurdabbá váló magyar valóság lehangoló modelljévé a történetet. Egy vájár disznói bauxitot
túrnak ki a cserefai hegyoldalban. A kolontári bauxittermelő vállalat vezetői először kinevetik,
elveszejtik a helyi bürokrácia útvesztőiben, majd jól felfogott „népgazdasági érdekből” fordul a kocka:
a bauxit kitermelése érdekében a falut kitelepítik, a házakat ledózerolják, a kilakoltatott embereket
viszont a vájár ellen fordítják. A kitüntetéseket a munkát eleinte hátráltató geológusok és
vállalatvezetők kapják. A mából visszatekintve még inkább felértékelődik, hogy a filmet egy-millió-
hétszázezren látták. Fogadtatása ellentmondásos volt, a kritika nagy része a bányász kálváriáját
emelte ki, elhallgatva a szélesebb körű társadalmi vonatkozásokat, vagy éppen azt hangsúlyozták,
hogy „nem ilyen ügyetlenül manipulálnak az Ipari Minisztérium trösztjei.” Miközben a film 1983-ban
a legjobb rendezői- és operatőri díjat nyer a filmszemlén, nagydíjat Salernóban. A filmből kivágták a
temetői lázadásnál megjelenő szovjet tankokat.
A kiadvány extrája, a Mecénások, Vitézy László 1976-ban forgatott dokumentumfilmje a fölülről jött
közművelődési akciók formális voltát leplezi le.
DVD-bemutató:
2015.január 19. 16 óra
Írók Boltja
(1061 Budapest, Andrássy út 45.)
A beszélgetés résztvevői:
Pozsgay Imre
Vitézy László rendező
Pap Ferenc operatőr
Dárday István forgatókönyvíró, producer
Lovas Lajos, a MaNDA főigazgatója
Fazekas Eszter filmtörténész, kiadványszerkesztő
