A MaNDA DVD-kiadványának bemutatója az Írók Boltjában
Lugossy László: Szirmok, virágok, koszorúk (1984)
A Nyugat-Berlinben 1985-ben Ezüst Medve-díjat nyert film a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet 81. DVD kiadványa.
A világosi fegyverletétel után játszódó kivételes szépségű történelmi film drámai és szikár alkotás, amely azoknak a hetvenes évek végén kezdődő, illúziókkal leszámoló történelmi analíziseknek a sorába illeszkedik, amelyek a forradalmak leverését követő önkényuralmi időszakot már nem a közösségi ideológiák nézőpontjából, hanem az egyén, a túlélő személyes prizmáján, a lehetséges magatartásformák nézőpontjából vizsgálta. A nyolcvanas évek elejére jellemző ún. „ötvenes-évek-filmek” mellett az 1848 és a kiegyezés között játszódó művek azoknak a kérdéseknek eredtek a nyomába, amelyek a 1968-at követő „pangó kádárizmusban” is aktuálisak voltak. Mit lehet kezdeni az illúzióktól, álmoktól megfosztott múlttal, lehet-e hűnek lenni egy ilyen korszakban a korábbi eszmékhez, s ha igen, milyen túlélési technikák léteznek, mi minősül megalkuvásnak, s mi álmoknak, téveszméknek? A korszak nagyon érzékeny volt ezekre a kérdésfelvetésekre. A korabeli Filmvilágban egész cikk-sorozat jelent meg „A történelem visszavétele” címmel. Bódy Gábor: Amerikai anzix (1975), Sára Sándor: 80 huszár, (1978), Elek Judit: Mária-nap, (1983) Grunwalsky Ferenc: Eszmélés (1984), hogy csak néhány címet említsünk az áramlatból. Ezek a filmek nem adtak kész válaszokat, hanem különös, erős karakterekkel, drámai közelképekben vizsgálták a lehetséges magatartásformákat.
A Szirmok, virágok, koszorúk kivételes erővel ábrázolja a hatalom légkörét, s a levert forradalmat túlélők közérzetét, kilátástalanságát. Lugossy Kardos István forgatókönyvíróval olyan konkrét, drámai motívumokat épített be a történetbe korabeli emlékiratokból – többek között Bölöni Deák Farkas, Vachot Imre naplóiból – a besorozásokról, megtorlásokról, különböző szervezkedésekről, amelyek erősítették a film áthallásos jellegét, párhuzamait az 1956 leverését követő időszakkal.
Majláth Ferenc huszárfőhadnagyot büntetőszázadba sorozzák be, miután parancsnoka, az Ezredes megszökött. Két év után a hatalmat kiszolgáló, befolyásos Heinrich nagybácsi közbenjárására leszerelik. Otthon apátiába, passzív rezisztenciába süllyed, mígnem egy családi keresztelőn összetűz jótevőjével. Még aznap felbukkan a titokzatos Ezredes, Kossuth ügynöke, aki az ellenállást szervezi. Víziójában sejtekből, szirmokból, építi föl a láthatatlan ellenállás nagy virágait. Másnap az egész családot letartóztatják, Ferenc tébolydába kerül, nevét provokatív módon fölhasználják, s míg ő az önkéntes tűzhalált választja, a család többi tagja így-úgy, beépül. Csak a fiatalabb Tarnóczyt viszi a hajó messze valahol, tengerentúlon.
A kiváló színészi alakítások sorából a passzív rezisztencia és a hajolni nem tudó negyvennyolcas szerepét visszafogott, mély drámaisággal alakító Cserhalmi György mellett Boguslaw Linda emelkedett ki, akit a korabeli közönség Xantus János Eszkimó asszony fázik című filmjéből és Andrzej Wajda Dantonjából már ismert. Tarnóczy Kornél szerepében a rettegés és a ravaszkodás minden fokozatát eljátszotta. Őze Lajos Ezredese pedig különös lobogást kapott a szabadság és a besúgás démonaitól. A film a berlini különdíj mellett Avellinóban is rendezői díjat nyert, s a filmszemlén is nagyon sikeres volt – a legjobb rendezői, zeneszerzői díj, színészi alakítás díja Cserhalmi Györgynek, a magyar filmkritikusok rendezői díja.
A kiadvány extrája, Lugossy egyetlen Balázs Béla Stúdióban forgott kísérleti filmje a Különös melódia (1968). A Karinthy Frigyes Cirkusz című művének formabontó adaptációja Oberhausenben 1969-ben díjat nyert.
