uj.apertura.hu_wiggins-cut-290x290Richard Dawkins a mém fogalmát a gén analógiájára alkotta meg, és a kultúrán belül terjedő, másolható információ alapegységét értette alatta. A mémnek a kultúra konstruálásában kiemelt szerepet, és bizonyos értelemben saját hatékony cselekvési képességet, ágenciát tulajdonított. A memetikai iskola képviselőit mechanisztikus, redukcionista, epidemológiai megközelítéseik miatt sok kritika érte, aminek eredményeképpen az irányzat a 21. század első évtizedére kimerült. Evvel egyidőben ugyanakkor a mém szó új jelentést nyert, az interneten terjedő megosztott és módosított kulturális tartalmak megnevezésére kezdték el használni. Bár az új jelenség interpretálásával foglalkozó kutatók részben megörökölték a memetika eszközkészletét és terminológiáját, módszerük mégis gyökeresen más, mert az internetes mémeket műfaji sajátosságaik mentén kutatják. A kortárs kutatások három fő csoportba sorolhatóak, a definitív-leíró, a szaktudományos aspektusból közelítő és a terjedéssel foglalkozó halmazokba; ez a kategorizáció jelen lapszám tanulmányainak is rendszerező elve lett.

A számot szerkesztette Pölcz Róbert és Matuska Ágnes.

Tartalom