2012. november 22-24-én negyedik alkalommal kerül megrendezésre a IV. Magyar Pszichoanalitikus Filmkonferencia Pécsett, Parallel történetek címmel, az Imágó Egyesület, az Imago International és a PTE Pszichológiai Doktori Iskola Elméleti pszichoanalízis programja főszervezésével.
Jelentkezési határidő: 2012. május 31.
További részletek itt olvashatóak.
A korábbi konferenciák által megteremtett hagyomány folytatásaként a IV. MPF célkitűzése, szakmai irányelve a pszichoanalitikus filmtudomány interdiszciplináris területe iránt elkötelezett filmalkotók, filmtudományi szakemberek, pszichoanalitikusok és pszichoanalitikus szemléletű pszichológusok eszmecseréjének elősegítése, a témához kapcsolódó tudományos kutatások megismertetése, megvitatása és népszerűsítése. A középpontban továbbra is a párbeszéd és a kölcsönhatás áll: a pszichoanalitikus és kinematografikus tudás integrálhatósága, egy közös nyelv kialakításának lehetősége.
Stephen Heath a pszichoanalízist és a filmművészetet parallel történetekként határozta meg, utalva az 1895-ös év szimbolikus jelentőségére – ebben az évben került sor a Lumière fivérek első mozielőadására, és ekkor jelent meg Freudnak a Josef Breuerral közösen írt munkája Tanulmányok a hisztériáról címmel – és az ezt követő fejlődési folyamatok közötti átfedésekre, összefüggésekre. A párhuzamosság ugyanakkor nemcsak fejlődéstörténeti szempontból fedezhető fel, hanem a két terület további kapcsolódásaiban is megragadható. Az egyik lehetséges találkozási pontot jelenti, hogy a történet mindkét esetben kiemelkedő szerepre tesz szert. A film számára a történetek tanulmányozása elsősorban az elbeszélés eszközeinek elemzése során válik fontossá. Aa film által elbeszélt történet feltárása ugyanis a befogadás elemi folyamataként azonosítható, ahhoz hasonlóan, ahogyan a pszichoanalízisben a páciens által elbeszélt (élet)történet rekonstrukciója a terápiás munka egyik alappillérét jelenti. A filmművészet, a filmelmélet és a pszichoanalízis által kidolgozott sajátos elbeszélés- és feltárás-technikák izgalmas érintkezési felületet képeznek, és kérdésként vetik fel a filmes eszközök, illetve a pszichoanalitikus módszerek közötti kapcsolat mibenlétét és természetét.. Az általános megközelítésen túlmutatóan további kérdésként fogalmazható meg, hogy a pszichoanalízis különböző irányzatai és elméletei által kitüntetett jelentőségűnek tulajdonított lélektani dinamikák, események és történetek miképpen segíthetik a filmek által ábrázolt történetek felfejtését, másfelől, a filmek által megjelenített történetek hogyan irányíthatják rá a figyelmet a pszichoanalitikus elméleti modellek számára mindaddig rejtve maradó pszichológiai folyamatok létezésére és működésére. A modern filmbefogadás vizsgálatok pedig arra keresik a választ, hogy a filmelbeszélés egyes szervezőelvei hogyan hatnak a mozinéző filmélményére. Felmerülhet továbbá, hogy vajon a páciens által elbeszélt történet sajátosságainak megragadását elősegítheti-e valamilyen módon a filmi narratíva szerveződését leíró fogalmak ismerete? A konferencia előadásai, kerekasztal-beszélgetései és műhelyei a történet és pszichoanalízis, filmművészet, filmtudomány hívószavak kapcsolódásaihoz fogják a hallgatóságot közelebb vinni.
A pszichoanalízis, filmművészet és a történet hívószavakhoz kapcsolódóan jelentkezni lehet:
Szekció előadásra: a filmpszichológia, pszichoanalitikus filmelmélet, filmkritika és filmértelmezés területeihez kapcsolódó előadás. Időkeret: 20 perc előadás, amit 10 perc diszkusszió követ.
Műhelyre: filmélmények csoportos, pszichoanalitikus szempontú feldolgozása, illetve a pszichoanalitikus filmtudományhoz kapcsolódó elméleti és gyakorlati problémák interaktív megvitatása. Időkeret: 1-3 óra.
