(E Je-yong: Az én csodálatos életem)
A Koreai Filmfesztivál minden évben érdekesebbnél érdekesebb filmeket hoz el a koreai filmkultúra iránt érdeklődők számára, s köztük sokszor igazi könnyfakasztó darabokat is. Ide tartozik az idei fesztiválon a 2014-es, Az én csodálatos életemcímű darab is, mely talán az egyik legmeghatóbb filmdráma, amit az elmúlt években a magyar nézőközönség nagy vásznon láthatott – nem véletlen, hogy 2015-ben az udinei Távol-Keleti Filmfesztiválon közönségdíjat nyert.
A film Kim Ae-ran 2011-es regénye alapján készült, mely egytizenhat éves fiúról, A-Reumról szól, aki progeriában szenved, vagyis gyorsabban öregszik, mint egy átlagember, és egy nyolcvanéves egészségügyi állapotában van. A történet nagy hangsúlyt fektet A-Reum szüleire is, akik tizenhét évesek voltak, amikor Mi-ra terhes lett a fiukkal, és akik nem akarják elfogadni, hogy a gyermeküknek már nincs sok ideje hátra, ezért gyűjtést szerveznek számára.
Aki jártas a koreai filmművészet rejtelmeiben, minden bizonnyal találkozhatott már a film rendezője, E J-yong nevével (Egy gyilkos asszony, Eltitkolt botrány, Színésznők– melyek az idei filmfesztivál programjában szintén megtekinthetők). A sorozatok rajongóinak pedig ismerős lehet a női főszereplő,Song Hye-kyo, aki szerepelt többek között a Descendants Of The Sun-ban, és a 2004-es Full House-ban; de az édesapát játszó Kang Dong-won (Too Beautiful To Lie, The Voice Of A Murderer)is számtalan filmben és sorozatban bizonyíthatta már rátermettségét. Az egyetlen „újonc” az A-Reum-ot alakító színész, Jo Sung-mok, de ez egyáltalán nem látszik a játékán, sőt, elképesztő hitelességgel képes a betegségbe belefáradt, idős, és mégis fiatal fiú szerepét játszani.
A cselekmény eleinte humoros, majd sűrűn váltakoznak a hol vicces, hol szomorúbb hangvételű részek, minek következtében a történet érzelmi hullámvasútra hasonlít, ami kifejezetten jót tesz a filmnek, mely így nem süllyed depresszióba.
A történet bővelkedik jól kidolgozott és izgalmas karakterekben, közülük is kiemelném A-Reum szüleit, akik már csak azért is érdekes szereplők, hiszen szinte még ők is gyerekek voltak, mikor a fiuk megszületett, így nagyon gyorsan kellett felnőniük (több-kevesebb sikerrel). A film megmutatja azt is, mi mindenről kellett lemondaniuk a gyermekükért, de közben végig érezhető, még ha nincs is kimondva, hogy a világért se döntöttek volna másként. Az apa-fiú kapcsolat többféle változatban felbukkan a film során, de az üzenet mindegyikben ugyanaz: egy apa feltétel nélkül szereti a gyerekét, bármi történjék is.
A film szórakoztató jegyei között fontos szerepűek a gyönyörű, szemkápráztató képek, illetve a könnyed és fülbemászó zenei aláfestés. Bár némileg lassú tempójú a film, sosem válik unalmassá vagy vontatottá – alkalmanként szeret elmerülni a pillanatokban, hangulatokban.
Minden korosztály számára ajánlom a filmet, mindenki találhat benne megszívlelendő tanácsokat a saját életére vonatkozóan, miközben jót sírhat és nevethet ezen a szomorú, és mégis végtelenül szerethető filmen.