(E J-Yong: Eltitkolt botrány)
Az Eltitkolt botrány E J-Yong koreai rendező 2003-ban bemutatott, harmadik filmje. Eredeti címe (스캔들- 조선남녀상열지사) szabad fordításban: „Botrány: Nők és férfiak szerelmi történetei Csoszonban”. A forgatókönyv a francia Pierre Choderlos de Laclos Veszedelmes viszonyok (Les Liaisons dangereuses) című, 1782-ben megjelent regényén alapszik. A történet az akkori francia arisztokrácia titkos életébe enged bepillantást a szereplők közötti levelezések bemutatásával. Így aztán az Eltitkolt botrányvalójában már koránt sem eltitkolt, sőt, nagyon sokszor elmondott botrány, mivel az eredeti történet rengeteg feldolgozást inspirált a legkülönbözőbb formában (könyv, színházi előadás, televíziós sorozat stb.). Habár az alapötlet ismerős, egy percig se aggódjunk, mivel a késő 18. századi Csoszonba áthelyezett történet bőven nyújt újdonságot. A nagy térbeli és kulturális ugráson túl a szereplők tekintetében is érhetnek minket meglepetések.
A Csoszon-kor kedvelt korszaka a kosztümös filmeknek, melyek az 1960-as évek elejétől állandó népszerűségnek örvendenek Dél-Koreában, és a világ más tájain is hódításra indultak az utóbbi időben. Az ilyen típusú, korszakfestő sorozatok voltak az úttörők Magyarországon is, melyek a 2000-es évektől szélesebb körben kezdték megismertetni a koreai kultúrát. Az Eltitkolt botrány esetében sem kell csalódnunk, mivel a filmkészítők nagy hangsúlyt fektettek a korszak látványos felidézésére. Nemcsak a hagyományos viseletet és annak minden kiegészítőjét láthatjuk, hanem az ételektől kezdve a vallásos szertartásokig bemutatja a kort, melyben játszódik. Ennek is köszönhető, hogy a két órás hossz miatt sem kell aggódnunk, mert, ha esetleg a történet nem is (bár ezt kétlem), a látvány biztosan magával ragad. A rendező saját elmondása szerint sok nehézségbe ütköztek a forgatás során, például a mindenhol felbukkanó villanypóznák és a forgalom zaja miatt is; majdnem úgy döntött, hogy csak belső terekben forgat. Szerencsére végül nem így tett, minek köszönhetően az évszakok váltakozásával költőien megjelenített idő múlását is láthatjuk – ahogy a nyár őszbe fordul aztán pedig télbe, a történetünk is izgalmas tónusváltásokat tartogat.
Az Eltitkolt botrányműfajilag melodrámának mondható, ehhez hűen, érzelmileg magával ragadja a nézőt, megteremti az azonosulás lehetőségét olyan szereplőkkel, akik a felsőbb réteg játékainak és romantikus érzéseinek labirintusában nem találják a helyüket. Azonban itt még a „gonosz” karakterek is méltóságteljesek és szellemesek, így mutatva meg valódi emberségüket.
A szigorú konfucianizmus és a kereszténység tiltásának bemutatása érdekes történelmi részlet, de a hangsúly nem ezen van, hanem a szereplők érzelemdús cselekedetein. Ennek fontos eszköze a zene, ami esetünkben egyébként is érdekes aspektusa a filmnek, mivel keveri az európai klasszikus zenét a hagyományos koreai dallamokkal. Ez a történet európai eredetére utalhat, így ellentétben állva a film helyszínével és kultúrájával, de semmiképp sem a történet drámaiságával, melynek tökéletes aláfestést ad. Kreatív munkájáért a zeneszerző, Lee Byung-woo 2004-ben a Sanghaji Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb filmzenéért járó díjat nyerte el.
A produkció számos további fesztiválon kapott figyelmet, ezek a díjak és jelölések többek között a színészi játékot is dicsérik. A kritikusok tetszését a világ sok táján elnyerte, és a bevételi adatok alapján azt is tudjuk, hogy koreai nézők között, majd később a tengeren túli bemutatón is sikeres volt. Az Eltitkolt botrány az első koreai film, mely bemutatójának hétvégéjén elérte a több mint egy milliós nézőszámot a hazai mozikban.
A budapesti közönség november 6-án 18 órakor láthatja az Eltitkolt botrányt a Sugár moziban.