(Yi Hyun-ha: Kávébarátok)
A Kávébarátok (Coffee Mate) Yi Hyun-ha eddig egyetlen filmje, 2016-ban debütált a Busani Nemzetközi Filmfesztiválon. A történet In-young, egy jómódú háziasszony, és Hee-su, egy asztalos találkozását és kapcsolatának alakulását követi egy kávézóban. In-young napi rutinjához tartozik a kávézó látogatása, ahová mindig egyedül jár. Hee-su szintén magányos törzsvendég, felfigyel a nőre és beszélgetést kezdeményez. A páros elhatározza, hogy ‘kávébarátok’ lesznek: kizárólag ezen a helyen találkoznak, bármilyen más kapcsolattartás szigorúan tilos. Egyszerűnek tűnő koncepció, de a Kávébarátokbebizonyítja, hogy egy ilyen semmiség is teljesen megváltoztathatja az ember életét. Ahogy egyre többet és egyre gyakrabban találkoznak, az első konfliktusok is megjelennek. De vajon van-e jövője egy kávébarátságnak?
In-young megtapasztalta a koreai társadalom minden feszültségét életében. Egy jó egyetemre való bejutás reményében magániskolába járatta édesanyja, amit nem engedhettek meg maguknak, s ráadásul nem is hozta meg a sikert. Felnőttként egy jómódú orvos felesége, és ennek minden előnyét élvezi is. Ez az a látszólag tökéletes élet, aminek a fáradalmait a kávézóban piheni ki. Hee-su magánéletéről ezzel szemben kevés részletet tudunk meg, viszont az egyértelmű, hogy két nagyon különböző életvitelű ember kapcsolatát figyelhetjük meg.
Nem csupán a szereplők a kávézóban, de a néző is úgy érezheti, hogy egy buborékba lépett, ahol nem számít az idő, a gondok, vagy az elvárások – csupán két ember számít és az érzelmeik, legalábbis amíg a kávézói jeleneteket nézzük. A film nagy része ezen a helyszínen játszódik, minden egyéb csak illusztrációként szolgál a személyes történetekhez. Azonban a film előrehaladtával a kitekintések is sűrűsödnek, és a gyerekkori sztorikból hirtelen jelen idejű jelenetek lesznek. A külső világ kezdi őket utolérni. A legnagyobb feszültséget az okozza, hogy vajon meddig engedi magát a valósággal telíteni ez az idilli buborék, mielőtt végleg kipukkadna.
A film első pillanatától tudjuk, hogy In-young elbeszélését látjuk, amit egy barátnőjének mesél a már ismert kávézóban üldögélve. Így egy higgadt, összeszedett, kerek történetet hallunk, amit magyarázatok, és a barátnő véleménye is tarkítanak. Ugyanezt a férfi szemszögéből nem kapjuk meg, ami kicsit egyoldalúvá teszi a filmet. De még így is képes őszinte, szinte nyers és egyedülálló maradni a történet. Nem kíván hőst és gonoszt kreálni, árnyaltan és megértően mutatja be az események mindkét oldalát. Mindebben a filmben alkalmazott beállítások is segítenek, nem próbál sugallni semmit, tárgyilagosan mutatja be a szereplőket. A főszereplők dialógusainál még a zene is hiányzik, így korlátozva a nézőt befolyásoló tényezőket. A romantikus filmeknél jellemző „csak jöjjenek már össze” érzése helyett inkább a kíváncsiság tölti el a nézőt, a vágy arra, hogy még jobban megismerje ezt a két átlagos lelket, akik nem éppen átlagos szituációba keveredtek.
Bár a filmet a fesztiválkatalógus a romantikus kategóriába sorolja, semmiképpen sem szabad egy kalap alá venni hollywoodi társaival. A Kávébarátokmentes a műfaj klasszikus fordulataitól – ugyan a középpontban két ember egymás iránti érzelmei állnak, de ezek nem olyan egyszerűek vagy egyértelműek, mint a szerelem egy romantikus filmben. Ahogy a páros felfedezi egymás lelkét, úgy ásnak egyre mélyebbre önmagukban is. Azzal, hogy a másik hibáit elfogadják, ösztönzik egymást a saját hibáik elfogadására is. De ahogy a kávézói világban kibontakoznak, úgy zárkóznak el a valóságtól. A végeredmény egy elgondolkodtató film emberi kapcsolatokról – az életről.