A „SZÉLSŐSÉGES MOZI” ÉS A FILM ’TESTE’
SZUBVERZÍV KÉPEK ÉS NARRATÍV STRATÉGIÁK A KORTÁRS KOREAI FILMBEN
13th Laterna Film Akadémia
2012, március 28-31, Pécs, Hungary
Az elmúlt 10-15 évben két tendencia volt megfigyelhető a filmtudományban, melyek egyrészt kitágították a perspektíváját, másrészt változást hoztak a módszertanában. Az első tendencia a filmnek a társművészetekhez (főképpen a zene, tánc, képzőművészet, különféle animáció) való viszonyát érintette. Természetesen nem újdonság, hogy a film „össszeér” más művészetekkel, s kölcsönösen inspirálják egymást, hiszen már a film nagykorúságától (1920-as évek) kezdve nem volt ritka, hogy olyasvalaki készített filmet, aki eredetileg valamelyik másik művészeti ágban alkotott (pl. Léger, Duchamp, Moholy-Nagy, Cocteau), sőt a film „klasszikusai” közül is többen kezdték pályájukat egy másik médiumban (így Paradzsanov, Pasolini, Greenaway, Jarman). De az is előfordult, hogy a film más művészeti ággal karöltve haladt előre, mint a francia újregény és az újhullám esetében. Mégis csak a 90-es évektől kezdték használni az intermedialitás fogalmát, s vált a mozgókép „köztes-léte” a filmelméleti viták állandó tárgyává, valószínűleg azért, mert ettől kezdve a film nem pusztán „tartalmazott” más művészeti formákat vagy alkotásokat, vagy utalt rájuk, hanem a szerves részévé vált színpadi és zenei előadásoknak, táncdaraboknak, képzőművészeti installációknak és performanszoknak, a múzeum falai közé is beszüremkedett. Ennek következményeképpen a filmi médium sajátszerűsége és a mozgókép autonómiája megkérdőjeleződött, az intermedialitás kifejezése közkinccsé vált a filmelméletekben és a filmkritikában.
Az intermedialitás fogalma azonban a filmben megjelenő másik tendenciát, a digitalizációt követően erősödött meg igazán. Az analógról a digitális hordozóra, majd filmkészítési technológiára való átállás teljeséggel átírta és folyamatosan átírja a filmtudomány területét, olyan új formáknak ad helyet, mint a YouTube, a számítógépes játékok, a zenei videóklippek, 3D animációk, websorozatok, stb. A filmi médium sajátszerűségének vitája újra fellángolt, mivel nem született konszenzus sem a számítógép, sem az említett formák státusát illetően. Vajon tényleg újmédiáról van szó, ahogy Lev Manovich gondolja, vagy csupán a műfajok száma gyarapodott?
A két folyamat, az intermedializálódás és a digitalizáció együttes következménye, hogy egyre hangsúlyosabbá válik a mozgóképi befogadás érzéki (perceptuális) oldalának multiszenzoriális és szünesztetikus jellege. Immár a mozgóképek nem egyszerűen egy köztes médiális térben léteznek, hanem az ember érzékszerveinek széles skálájára hatnak, magát a testet hozzák játékba. A fenomenológia és kognitív tudományok térnyerése ezúttal a ’megtestesült percepció’ kifejezésében összegezhető, és abban a gondolatban, hogy a képek közvetlen érzékisége kulcsszerepet játszik a film és a társművészetek kapcsolatának megértésében. Az egész testünkkel érzékelünk, írja Merleau-Ponty, s ennek szellemében a filmi vizualitás leírására többen használják fel metaforikus módon a társművészet fogalmait. Vannak, akik a tapintás felől közelítenek és a „film bőréről” beszélnek (Laura Marks), mások „az elképzelt hang rezonálását” emelik ki (Vivian Sobchack), vagy a cinematikus tér szó szerint haptikus jellegét vagy „de-virtualizációját”, ahol a néző a kamera „materiális” tárgyaival kerül kapcsolatba, azaz interakcióba (Lev Manovich). A mozgóképek egyre aggresszívabban vették célba az érzékszerveket nemcsak az ábrázolt témákat illetően, hanem – főképp a digitális technológia eredményeképpen – az audiovizuális megjelenésükben. Ugyanakkor a képek érzékiségét Deleuze nyomán a kreatív gondolkodás alapvető – ha nem egyetlen – forrásának tekinthetjük. Az érzéki kihívása az újszerű, az eddig nem tapasztalt élmény, a kanti értelemben vett fenséges fogalmát éleszti újra, amikor a meglévő kategóriák elégtelennek bizonyulnak az élmény feldolgozásához.
Függetlenül attól, hogy elfogadjuk-e a szélsőséges érzékiségnek a gondolkodásra gyakorolt hatását, ahogy Deleuze javasolja, tagadhatatlan, hogy a kortárs mozgókép szélsőséges vagy multi-szenzorialitása komoly kihívást jelent a kortárs filmtudomány számára. Az egyik lehetséges megközelítési mód egy háromszintű modell alkalmazása, melyben az érzéki kihívása egy fenomenológiai, egy kognitív pszichológiai és egy neurobiológiai szinten ragadható meg. De nyitva áll a lehetőség a filozófiai, esztétikai, femminista, és kulturelméletek előtt is, hogy történeti magyarázatot adjanak a jelenségre. A szélsőséges érzékiség több nemzeti filmgyártásban is megjelenik napjainkban, így a belga, francia, ír, japán és koreai filmben. Számos film igyekszik tematizálni a normális, az érzékelhető, a gondolható tartományán túlit, a szélsőségest. A konferencia a „szélsőséges mozi” jelenségét a koreai filmben kívánja megvizsgálni három okból. Az első ok az, hogy a koreai film a szélsőségest három elemzési szinten is felveti: az audiovizuális (érzéki), a narratív és a fogalmi szinten, ahol a szocio-pszichológiai témákat és azonosságokat kezeli. A második ok, hogy a koreai filmekben a műfajtól függetlenül nagyon erős az esztétikai feszültség a három, az érzéki, narratív és tematikus szint között, vagyis a legtöbb film esztétizálja és stilizálja (is) a szélsőségest. A harmadik ok pedig egyszerűen az, hogy kevés koreai filmkonferenciát rendeznek a világon.
A konferencia alapvető célja tehát, hogy választ keressen az érzéki kihívására mindhárom szinten. Az audiovizuális érzékiségből kiindulva, mely fenomenológiai, kognitív-pszichológiai és neurobiológiai szinteken kezelhető, a szélsőségesség kihívása értelmezhető a magasabb fogalmi szinteken, így a narratológia, a szerzői elmélet, a posztkolonializmus, kultúraelmélet, a műfajelmélet és a filmtörténet keretén belül. Így a konferenciára elsősorban olyan előadásokat várunk, melyek a szélsőségesség kihívását a fenti szinteken közelítik meg.
A konferencia általános témái:
– A mozgóképek audiovizuális szélsőségességére vonatkozó nézői reakció multi-szenzoriális megközelítései
– A szerzőiség kérdése (különös tekintettel az alábbi alkotókra: Kim Ki-duk, Park Chan-wook, Hong Sang-soo, Lee Chang-dong, Bong Jun-ho, and Kim Ji-woon)
– Erőszak és a „szélsőséges” mozi a kortárs koreai filmben
– Műfaji tendenciák a koreai filmben (horror, melodráma, komédia, dokumentarizmus stb.)- Nembeliség, osztály, szexualitás a kortárs koreai filmben
– Posztkolonializmus, transznacionalizmus és globalizáció a kortárs koreai filmben
– Új vizuális és narratív stratégiák a kortárs koreai filmben
Speciális témák:
– A stilizált erőszak esztétikája Park Chan-wook filmjeiben
– A test fenomenológiája Kim Ki-duk filmjeiben
– A szélsőséges mozi posztmodern elméleti megközelítései
– A filmben megjelenő érzéki problémájának deleuziánus megközelítése
Meghívott előadók:
Hye Seung-Chung (Colorado State University)
Soyoung Kim (Cinema Studies, Korean National University of Arts)
Earl Jackson (University of California at Santa Cruz)
Daniel Martin (Queen’s University, Belfast)
David Scott Diffrient (Colorado State University)
A konferencia felépítése:
Part I.: A mozgóképi érzékiség elméleti megközelítései
Part II.: Az audiovizuális szélsőségesség és a test a kortárs koreai filmben
Part III.: Narratív szélsőségességek a kortárs koreai filmben
Part IV.: Alkotók a fókuszban
Részvételi díj:
amely tartalmazza a konferencia anyagait, a 3 ebédet, kávét és üdítőt
teljes: 15.000 Ft.
kedvezményes teljes: 5.000 Ft.
kedvezményes hallgatói: 3.000 Ft.
bankett és kirándulás (kedvezményes): 2.500 Ft.
Helyszín:
Zsolnay Kulturális Negyed
Jelentkezés:
Jelentkezni lehet a regisztrációs lap beküldésével 2012.01.07-ig
A regisztrációs lap letölthető a konferencia honlapjáról:
http://www.elemek.org
A konferencia e-mail címe, ahová a jelentkezéseket várjuk:
laterna.elemek@gmail.com
Fő szervező:
PTE BTK Film és Vizuális Kultúra Tanszék
Társszervező:
Laterna Magica Egyesület
Kontakt személy:
Dr. Turnacker Katalin, egyetemi adjunktus (turnacker@vipmail.hu)
